Mezey Péter művészetterapeuta vagyok
Nonverbális pszichoterápia
Módszeremet Mérey Zsuzsa szakmai támogatásával, 1989-ben az OPNI égisze alatt kezdtem el kidolgozni. 1991-ben képi, szimbolikus, feltáró munkámat Belsőképek története címmel beválogatták a Nonverbális pszichoterápiák című könyvbe. A kiadó ajánlása a következő volt: „Nélkülözhetetlen alapmunka, amely egy kötetbe gyűjti a legfontosabb ismereteket – az egyes módszerekben avatott hazai szerzők tollából – mozgás és gesztusterápiák, az improvizáció, a rituális innovatív terápia, a játékterápia és a különféle művészetterápiák területéről.”
Asszociatív eljárás
Terápiás Módszeremhez talán leginkább Hanscarl Leuner módszere hasonlít. Igaz Leuner munkáit akkoriban még nem ismertem, ennek ellenére hasonló képi, szimbolikus módszerrel kezdtem el dolgozni, mint ő. „Hanscarl Leuner orvos, analitikus pszichoterapeuta évtizedeken át kutatta a képzeletben felbukkanó szimbólumok kapcsolatát, és az egyén tényleges életsorsával és konfliktusával hasonlította össze, és elemezte az összefüggéseket. Eközben fedezte fel az irányított képélmény terápiás hatékonyságát, és fejlesztette ki a módszer tudományos kutathatóságát biztosító ún. standard motívumokat.”/Dr Biró Sándor/Relaxációt, ill. relaxációban megjelenő imaginatív képeket feltáró munkám során én is használok, de szabadasszociációszerűen, spontánul megjelenő képekkel dolgozom. Igaz, idővel Leuner is használta ezeket a belülről spontánul megjelenő képeket, amit asszociatív eljárásnak nevezett el.
De nézzük miben tér el az én feltáró módszerem Leuner módszertől? Például, hogy lerajzoljuk, lefestjük ezeket a spontánul megjelenő imaginatív képeket, ill. érzéseket.Részlet: „Sötét szoba, félek. Elsőként az apám villant be. Hosszabb csend, újra elhallgat, majd halkan sír, alig hallhatóan megszólal: magányos életérzés, sötétben vagyok, és kicsi. Elakadtam… egy feneketlen kutat látok, amibe egyre beljebb megyek, de magamat felnőttként kívülről is látom.”
- Amikor már festi a képet, halkan önmagához beszél, pl. „Milyennek, láttam?” - közben a szemét becsukja – „hogyan rajzoljam oda magamat?” „Miközben a képet láttam, nem voltam ott, csak éreztem, hogy ott vagyok.” - Próbálja ezt, a nem voltam ott, de magamat mégis ott éreztem érzést, megjeleníteni a képen, talán úgy, hogy engedjen az érzésnek, engedje magához még közelebb, és hagyja, hogy az érzés vezesse, és akkor remélhetőleg a kép spontán megformálódik.
Relaxáció
- Relaxáció utáni állapot, így zökkenő-mentesebb, finomabb, árnyaltabb továbbá kreatívabb is, így a képiből a nyelvibe ide-oda kapcsolgatva dolgozhatunk. A lerajzolt, ill. lefestett kép már elemzésre alkalmasabb, hiszen a nagyon is illékonynak mondható belsőtörténéseket, képi-formátumban papírra rögzítettük, továbbá ha munkánk közben hangfelvételt is készítettünk, akkor képi és nyelvi szinten is, elemzésre alkalmas eszközöket kapunk.
Például egy korábbi ülés hangfelvételét elindítom, miközben a képet is egyidejűleg nézi és a paciens továbbá arra kérem, hogy szóljon, hogyha valamivel ki akarja egészíteni az elhangzottakat. Ezeket az újabb összefüggéseket is felveszem. Így újabb és újabb jelentésrétegek kerülhetnek elő. A hangsúly mégis a rétegek időbeli egymásutánjára, összehasonlíthatóságára épül, és itt mindenképpen megemlíteném Daniel N. Stern nevét, aki a Mikroanalízis a pszichoterápiában című munkájában, kiemelt fontosságot tulajdonít az időnek, mint előrehaladó folyamatnak. „Amikor egy teljes terápiás ülést a befejezés után visszanézünk, annak sok témájában könnyen felrajzolható a beszélgetésíve, és megbecsülhető, hogy hová illik a teljes terápiás folyamatban. Ha az ülést belülről nézzük, amikor éppen történik, ez kevésbé világos és követhető. A haladás gyakran poroszkálásnak tűnik, amiben reménytelenül keresgéljük az ösvényt, vagy ha megvan, újra elveszítjük…”
Így az idő múlásával is dolgozni tudunk, hiszen mindeközben az életbeli, ill. terápiás történések is előrehaladnak, jó esetben fejlődést, változást indukálunk, de mindenképpen más, korábbitól eltérő pszichés diszpozíciókat, fókuszpontokat kapunk. Ezek az új nézőpontok kilátószerűen teszik láthatóvá a múltbeli eseményeket. Továbbá a felidézett részletek visszahallgatásakor a hangzással mintegy újrahallhatóvá, megfigyelhetővé tehetjük a beszélgetés közben keletkezett, ill. felszínre került érzéseket. Közös munkánkról Mariann idővel a következőket mondta: „Korábban valahogy úgy működtem, hogy a múltam szakaszonként, levált és eltűnt életemből. Így alig volt kapcsolódásom gyerekkori önmagammal. Elvesztett múltdarabjaimat a relaxáció képeiben most újra élem, majd „visszafűzöm" önmagamra, a megrajzolt és lefestett képeken keresztül. Így ismét egymás mellé kerülnek életem különböző szakaszaiból eltűnt, elfelejtett életesemények.” Ha úgy érzi, hogy módszerem, ill. terápiás megközelítésem felkeltette érdeklődését, akkor kérem jelentkezzen.
Terápiás lehetőségekről bővebben a csoportterápia menüpontban olvashat.
